A gazdasági válság, a bedőlt devizahitelek és az egyéni szociális katasztrófák igencsak megnövelték a végrehajtók, azon belül is az önálló bírósági végrehajtók forgalmát. Kávéházi és baráti beszélgetések során számos elrettentő személyes történetet hallottam az elmúlt időszakban: a bankszámlákban kontroll nélkül „ki és be ugráló” végrehajtókról, védtelen és a falig elmenve magukat tehetetlennek érző „ügyfelekről”, parkolási bírságok miatt megbélyegzett és tanácstalan családokról. Néhány történet felvázolása után megkerestem az ombudsmant, hogy választ kapjak arra: milyen jogai és lehetőségei vannak a bírósági végrehajtókkal szemben az egyszerű állampolgároknak. Vagy vannak, akiknek a jog által felruházott hatalmuk okán, tulajdonképpen mindent szabad? És egyáltalán:

Ezt így hogy?

Mindenkinek van egy elrettentő története, szinte mindenkinek van olyan családtagja, rokona, ismerőse, barátja vagy ellensége, aki megfordult már egy önálló bírósági végrehajtó irodájában. Tartozás, pénzbírság be nem fizetése, parkolási társaság vagy elvált feleség követelései miatt. Az utóbbi időben magam is számos esetet hallottam, ezeket összegezve fordultam válaszokért Szabó Máté ombudsmanhoz.

Az ugyanis mindenképpen válaszokat kíván, hogy az önálló bírósági végrehajtók – akik szűk határidőket szabnak a követelések befizetésére – telefonon elérhetetlenek, eljárásukkal szemben panaszt tenni vagy azzal kapcsolatban kérdéseket feltenni csak személyesen lehet, azt is a meglehetősen szűkre szabott ügyfélfogadási időben. Olyan rémtörténetről is tudni, amikor egy többgyermekes család azután értesült csak arról, hogy ellenük végrehajtási eljárást indult egy évekkel korábban ki nem fizetett (és egyébként alig egy-kétezer forintos) internetszámla miatt, amikor értesítés érkezett a bankjuktól: a számlájukról az önálló bírósági végrehajtó leemelt egy komolyabb összeget. Hiába jelezték, hogy nem tudnak róla, nem kaptak fizetési felszólítást, fizettek volna, ha kiértesítik őket, a rendszert nem érdekelte az emberi tényező. Még azután sem, hogy bizonyítani tudták: az internetcég, majd később az ügyben eljáró bíróság is egy korábbi lakcímükön kereste rajtuk a hivatkozott egy-kétezer forintot, ahonnan évekkel korábban elköltöztek. A pénzt leemelték, az eljárás költségeit (bírósági, végrehajtási) mind rájuk verték, így lett az egy-kétezer forintból húszezer. Azaz, úgy lettek végrehajtási eljárás alanyai, hogy nem volt tudomásuk arról: bíróságon keresztül akarnak rajtuk behajtani valamilyen – egyébként jogos – tartozást. Jogi tanácsként azt kapták: kézbesítési vélelem megdöntése miatt indítsanak viszonteljárást. „De ennek kevés az esélye, esetleg néhány év múlva a Postán lehetne perelni a bírósági és a végrehajtási költségeket. A végrehajtó addig is el fogja vinni a pénzt. Az a dolga” - mondta az érintetteknek egy ügyvéd.

Hasonló esetben arról is hallani, hogy az önálló bírósági végrehajtó az „ügyfél” összes elérhető bankszámlájáról – előzetes értesítés nélkül – levonta a behajtani szánt összeget, majd néhány nap múlva egy kivételével mindegyikre visszautalta. Ez így praktikus, így biztos – állította a végrehajtó. De, hogy erre megvolt-e a jogosultsága, hol és meddig „parkoltathatja” a feleslegesen beszedett pénzeket, nem tudni. Egy másik, hasonló történet szerint a bírósági végrehajtó papíron előbb foglalt le egy autót (amelynek értéke közel ezerszerese volt a behajtani kívánt parkolási bírságnak), mint hogy a fizetési felszólítást kiküldte és annak kiegyenlítését – vagy legalábbis annak szándékát - bevárta volna. Arra is sokan panaszkodtak, hogy a végrehajtótól érkezett felszólításokból ki sem derül, hogy milyen ügyben, milyen elmarasztalás alapján szándékoznak tőlük több ezer forintot beszedni, indoklásként csak egy bírósági végzés és annak ügyiratszáma szerepel. Akit érdekeltek az okok, annak utána kellett járni, hogy pontosan miért és hol is marasztalták el. A végrehajtó pedig addig is leemeli a pénzt. De milyen jogai is vannak az állampolgároknak? Mert, félre értés ne essék: a végrehajtó valóban csak a bírósági döntéseknek szerez érvényt. Ugyanakkor nem mindegy, hogy mindezt hogyan és miként teszi.

Szabó Máté ombudsman, az alapvető jogok országgyűlési biztosa ezzel kapcsolatban elsőként leszögezte: hivatalának nincs jogi lehetősége bírósági határozatok felülvizsgálatára, vagy a bíróság eljárásának vizsgálatára. „Mivel bírósági végrehajtási eljárásban a végrehajtó intézkedése ellen a bírósághoz lehet fordulni végrehajtási kifogással, ezért a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabály megfelelő értelmezésével jár el az országgyűlési biztos (…) A végrehajtó a bírósági végrehajtási eljárás folyamán, a végrehajtási cselekmények foganatosítása során a bíróság rendelkezései, valamint a megadott adatok alapján jár el. A bíróság döntését, rendelkezéseit nem vonhatja kétségbe. A bíróság döntései ellen a bírósági eljárás keretében meglévő eszközökkel lehet élni. Látható, hogy az ombudsmani hatáskör csak korlátozott mértékben terjed ki az önálló bírósági végrehajtók eljárására” - fejtette ki Szabó Máté.

Az ombudsman hozzátette: a bírósági eljárás rendszere „logikus rendszer”, így például elválik a lefoglalás (végrehajtási jog bejegyzése) és a lefoglalt ingó (ingatlan) értékesítése. A lefoglalást haladéktalanul foganatosítani kell, míg az értékesítés (árverés) nemteljesítés és a fokozatosság és arányosság alapelve szerint történhet. Szabó Máté kérdésemre azt is hozzátette: a végrehajtási eljárásban „már nem a mindenkit megillető alkotmányos személyi jogokat kell elvont módon védeni, hanem az „ártatlanságában” a megelőző eljárás során megcáfolt jogsértővel szemben kell konkrét törvényes kényszerítő eszközöket alkalmazni. „Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, a jogállamiság sérelméhez vezet. A bírósági ítéletek és más bírósági határozatok végrehajtásakor nem lehet ugyanis feltételezni, hogy az adós először akkor szerezne tudomást a követelésről, amikor a végrehajtó a lakásán megjelenik” - fogalmazott az ombudsman. A konkrét eset kapcsán rámutatott: a sikertelen második kézbesítést követő ötödik napon a hivatalos iratokat kézbesítettnek kell tekinteni. Azaz, hiába értesítették ki rossz címen a már hivatkozott eset érintettjeit arról, hogy tartoznak, és hiába nem tudtak az emiatt indult bírósági eljárásról sem (vagyis nem tudtak ellene érdemben védekezni sem); a rendszer nem hibázott.

Szabó Máté elmondta még, hogy az adóst számos jogorvoslati eszköz illeti meg a bírósági végrehajtási eljárás során is, ezek közül a legáltalánosabb a végrehajtási kifogás intézménye: ezt a végrehajtón keresztül a bíróság felé kell megtenni tizenöt napon belül. Az ombudsman ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, ha a vonatkozó végrehajtási törvény egészének vagy egy részletének a normakontrollját kívánja valaki, azt az Alkotmánybíróságnál teheti meg.

Hát így...

Szalay Tamás Lajos